|
A női nemi szervek a következők: petefészek (ovarium), petevezeték ( tuba uterina), a méh (uterus), hüvely (vagina) és a külső női nemi szervek (vulva).
Petefészek (ovarium)
Páros, szimmetrikus, szilva nagyságú, mirigyre emlékeztető szerv. Szerepe kettős: egyrészt a petetüszőkben (folliculi ovarii vesiculosis, Graaf-féle tüszők) megy végbe a női ivarsejtek, a petesejtek fejlődése. Az érett petesejt (ovarum) az ovuláció során kisodródik a megrepedt tüszőből, amelynek helyén a sárgatest (corpus luteum) marad vissza. A petefészek belső elválasztású mirigyként hormonokat termel, amiket közvetlenül a vérbe választ ki. Ezek a töszők által termelt ösztrogén – amely a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért felelős -, valamint a sárgatest által termelt progreszteron.
A petefészket rögzítik:
- a ligamentum ovarii proprium a petefészek belső végét köti a méhfenék sarki részéhez,
- a mesovarium hashártyakettőzete a széles méhszalag (ligamentum latum uteri) hátsó lemezéhez, illetve a petevezetékhez kapcsolja a szervet,
- a ligamentum suspensorium ovarii hashártyaredő, amely a petefészekhez felső pólusát a hátulsó hasfalhoz köti.
A két petefészekben található, összesen mintegy 400.000 elsődleges tüsző közül a pubertástól a menopauzáig terjedő időszakban csak mintegy 400 érhet meg teljesen, illetve pepedhet meg, a többi az érés különböző stádiumaiban degenerációnak esik áldozatul. A klimaxot követően már nincsennek elsődleeges tüszők a petefészekben. A szerv fokozatosan elsorvad, szerepe megszűnik.
Petevezeték (tuba uterina)
A két petevezeték vagy méhkürt a méh oldalából kiinduló, a petefészek felső pólusára visszahajló, 10-13 cm hosszúságú, izmos falú cső, mely szabadon belenyílik a hasüregbe. Nyálkahártyáját csillószőrös hengerhám borítja. A csillók csapkodása a méh felé irányul, és ezáltal fontos szerepet játszik – a méhkürtben megtermékenyített – petesejtnek a méh ürgbe jutásában, ahol az beágyazódik a méh nyálkahártyájába, és fejlődésnek indul. A meg nem termékenyített petesejt néhány nap alatt felszívódik. A méhkürt tehát lényegében a női nemi mirigy kivezetőcsöve. A méhkürt belső vége tehát a méh üregébe nyílik, a másik végén lévő tág nyílást hosszabb-rövidebb rojtocskák veszik körül (fimbriae), közülük egy hosszabb rojrocska ( fimbria ovarica) a petefészek felszínéhez tapad.
A petevezeték részei a következők:
- pars uterina – a méh vastag falában elhelyezkedő rövid járat
- isthmus tubae uterinae - oldalirányba haladó, 3-4 cm hosszúságú, elég szűk cső,
- ampulla tubae uterinae - a petevezeték fokozatosan táguló, következő része,
- infundibulum tubae uterinae - a méhkürt tölcsérszerű vége, amely – a már említett rojtos szélével együtt – visszahajlik a petefészek felső részére.
Méh (uterus)
Szűk üregétől eltekintve tömör simaizomzatból álló szerv, aminek nyálkahártyájába ágyazódik be a spermium által megtermékenyített petesejt, és e szervben megy végbe a magzat fejlődése is a terhesség folyamán. Ennek végén, a szüléskor a méhizomzat erőteljes összehúzódásai segítik a világra az újszülöttet. A terhesség alatt a méh jeletős mértékben megnagyobbodik, és új simaizomsejtek is keletkeznek falában. A méh a húgyhólyag és a végbél között helyezkedik el. Alakja csonka kúphoz hasonló, aminek hosszúsága körülbelül 8-10 cm. Alsó csúcsa – a méhnyak – pedig a hüvely felső végébe türemkedik.
A méh három részből áll:
- a felső a test (corpus uteri) – ez a kúp bázisának fele meg,
- az alsó, nagyjából hengeres rész a méhnyak (cervix uteri),
- közöttük pedig egy rövid harmadik rész figyelhető meg az üregben, az úgynevezett méhszoros (isthmus uteri), amelyet kívülről csak egy sekély behúzódás jelez.
Hüvely (vagina)
A még és a külső nemi szervek között elhelyezkedő, 7-9 cm hosszúságú, 2-3 cm szélességű, tágulékony, izmos falú cső. Közösüléskor a hüvely fogadja magába a hímvesszőt. Szüléskor rajta keresztül jön világra a magzat, és a havi vérzés során is a hüvelyen át ürül ki a menstruációs váladék.
Külső női nemi szervek (vulva)
A külső női nemi szerveken a hüvelybemenet és az azt körülvevő szerveket értjük. Ezt – a női szeméremtestenk is nevezett – területet elölről a has, hátulról a gát, oldalról pedig a combok belső felszíne határolja.
Fontosabb részei a következők:
- nagyajkak (labium majus pudendi)
- kisajakak (labium minus pudendi)
- szeméremrés (rima pudendi)
- szeméremdomb (mons pubis)
- csikó (clitoris), amely fejlődéstanilag a hímvessző barlangos testének felel meg, és a vulva felső és elülső részén, középen helyezkedik el. A szerméremtesten található a húgycső külső nyílása (ostium urethrae externum), valamint a hüvelytornác (vestibulum vaginae) és a hüvelybemenet (ostium vaginae) is.
|
Anatómiai ismeretek 
